(XI-XII. században) a Nyírnek nevezett táj, Bihar vármegyéhez tartozó részén
, hogy megkülönböztessék a másik Pércs, Bélpércs nevű falutól, mely később az ott szedett vám után a Vámospércs nevet kapta.
A falu az
Árpád-kor elejétől templomos hely volt (mely templom a mai helyén állt), a Váradi püspökség XIII. sz. végére keltezhető tized jegyzékében már szerepel. A mai négy fiatornyos
fazsindelyes templomot 1791-1795 között építették.
Az 1200-as évek előtt a falu egyik részének birtokosa az
Ohat nemzetség. A család kihalása után, V. István király 1270-ben a falu másik részének földesurának,
Csépának adományozta a területet. A család felvette a Pércsi családnevet, akik között többen viselték a Mike keresztnevet. Egyes vélemények szerint a Váradi Regestrumban 1220-ban szereplő Mika bihari főispánnak neve kapcsolatos a községgel.
1378-ban a szomszéd falu földesurai a Szepesiek elpusztították a falu nagy részét. A XV. században a közel 280 lakosú f
alu két részét Kispércsnek és Nagypércsnek hívták. Míg a falu egyik részében sokáig a
Pércsi család maradt a földesúr, a település többi területének több birtokosa is volt (Uporiak, Szaporiak, Csekeiek, ruszkai Dobók, Szepesiek).
1570. évi felmérések tanúsága szerint
a falu, Debrecen után másodikként az országban reformátussá lett.
A török hódoltság Mikepércsnek is mély sebeket okozott. 1598-ban a falu néptelen volt.
1608-ban Báthory Gábor fejedelem hat elhagyott mikepércsi jobbágytelket, református magyar hajdútiszteknek adományozott és megnemesítette őket. Ekkor is többször cserélt birtokost a település, míg végül az erdélyi fejedelemhez került. Bethlen Gábor fejedelem további nyolcvan református magyar hajdút telepített le ide.
Mikepércs egyike lett az úgynevezett
bihari hajdúvárosoknak, a későbbiekben pedig átkerült a Hajdú vármegyéhez.
A török elleni felszabadító háború ismét nagy károkat okozott a településen. A XVII. század végén tíz magyar családfőt számoltak össze. A Habsburg-birodalomban a hajdúvárosok kiváltságait nem ismerték el, majd a települést 1702-ben E
sterházy Pál nádor kapta meg, de a település hamarosan a váradi káptalan birtokába került.
A XVIII. század közepén a lakosság számát 150-200 főre becsülték. A XIX. század közepétől a betelepülők révén az eddigi református vallás mellé egyre több "idegenvallású" került.
A Habsburgok elleni szabadságharc során 1848-ban a mikepércsiek és a sárándiak közösen alakítottak nemzetőr századot Sinay Károly százados, és Czérna József főhadnagy vezényletével.
A világháborúk miatt, immár sokadjára nagymértékben lecsökkent a település lakossága.
Az 1900-as években a
fő foglalkozások a földművelés és az állattenyésztés volt, de a hatvanas években már a
debreceni üzemekben és gyárakban is dolgoztak emberek. A Debrecen közelében elhelyezkedő községek már elég korán kertészkedésre rendezkedtek be. Derecskén hagymát, Monostorpályiban és Hosszúpályiban salátát, zöldségfélét és paradicsomot termeltek a gazdák.
Mikepércs az uborka hazájának számított itt Hajdú-Bihar megyében. Mint ahogy a derecskeieket hagymásoknak, a mikepércsieket "ugorkások"-nak nevezték a környező községek lakói, amiért ők nem haragudtak, hiszen jó jövedelem volt számukra az uborka. Sőt régen maguk is szívesen és kedvesen incselkednek a menyecskékkel az uborkás nótában:
"Lányok, lányok, nektek nyílik a rózsa,
Menyecskéknek a savanyú ugorka.
Akkor lesz a menyecskékre csuhaj jó világ,
Mikor nyílik a savanyú ugorka-virág."
Népköltészete, folklórja nem sokban különbözött Hajdú-Bihar megye többi községétől. A Debrecenhez való közelség igen hamar megindította a polgárosodási folyamatot, mégis ennek ellenére Mikepércs nagyon sok hagyományos vonást őrzött meg napjainkig.
Fő vízfolyásai: Tócó, Kondoros, Veker, Kösely, Katiér, Szilas.
A település
legfőbb természeti értéke a község délkeleti határában található tölgyfa. Ez a szájhagyomány szerint 1000 éves, a szakemberek a korát azonban "csak" 250-300 évre teszik.
A település
önálló címerrel rendelkezik, amely a hajdúvárosi múlt dicsőségére utal. Csücskös talpú, kék színű címerpajzsban ezüstszínű, páncélozott jobb kar arany szablyát tart, felette ezüstszínű vitézi nyílt sisak aranyszínű rangjelző koronával, amelynek a tetején az alap címerkép megismétlődik. A sisaktartók szemből nézve balról kék-arany, jobbról pedig ezüst-vörös színűek.
Napjainkban
Debrecen közelsége meghatározó. Mikepércs, Debrecen agglomerációs vonzáskörzetében található. A településen áthaladó 47-es főút hatalmas forgalmat bonyolít le.
A községben 4000 fő él, a mintegy 1100 háztartásban.