Népmese Napja
A
Népmese Napja és az Állatok Világnapja kapcsán szeptember 22- én és 24- én
könyvbemutatót tartottunk a Közösségi Házban.
A
foglalkozáson a Hunyadi János Általános
Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola I. és II. számú napközis csoportjai vettek
részt.
A
népmese napja alkalmából bemutattuk a gyerekeknek Benedek Elek életútját.
Ezt
követően megtekintették a könyvtárunkban fellelhető műveit, mesés könyveit.
Majd
népmesei feladványokat oldottak meg találós kérdésekre válaszolva.
A
foglalkozás második felében az Állatok Világnapjához kötődően, a kisállatok,
házi kedvencek gondozásával foglalkozó könyveinkkel ismerkedhettek meg a
tanulók.
A könyveket kézbe vehették, lapozgathatták és elő is jegyeztethették.
A
foglalkozás zárásaként pedig megajándékoztuk őket egy-egy origami macival.
Kovácsné
Diós Emese könyvtáros
Népmese napja (szeptember 30.)
Mesés hangulatban telt ez a nap. Kiállítást tekintettünk meg, meséket, zenét hallgattunk, és sok oklevél és ajándék került kiosztásra alsós gyerekeink között.
Ezúton is gratulálunk nekik!
Benedek Elekre emlékezik minden év szeptemberének utolsó napján a világ magyarsága.
152 éve, 1859. szeptember 30-án, a Kovászna megyei Kisbaconban született a méltán népszerű író, újságíró, aki egy személyben volt szerkesztő, kiadó, művelődés- és oktatáspolitikus, országgyűlési képviselő, mesegyűjtő és mesemondó is.
Hallatlanul gazdag életművével azóta is a felnövekvő nemzedékek szókincsének formálója, gyarapítója.
A Magyar Olvasótársaság 2005-ben felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon azon kezdeményezésekhez, amely szerint ezentúl szeptember 30-át, Benedek Elek születésnapját a Népmese Napjaként tiszteljük.
Erről a jeles napról emlékeztünk meg népmesékkel, kiállítással, játékos feladatokkal.
Elsőként Vatainé Facsar Veronika és a furulya tanszak előadását hallgattuk meg. Majd Kiss Ramón és Almási Ágnes következtek, akik szeptember 29 – én előadásukkal a debreceni Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény által szervezett „Mesebeszéd” című mesemondó fesztiválon arany minősítést értek el a Benedek Elek Könyvtárban, szintén arany minősítést kapott Besenyei Virág 2.b osztályos tanuló.
A Népmese Napja alkalmából, alsó tagozatos diákjaink előre kiadott feladatokat oldottak meg.
1-2. osztályban népmese-illusztrációt készítettek a gyerekek, 3. osztályban játékos feladatsort töltöttek ki a tanulóink a népmese napjához kapcsolódóan, 4. osztályban plakátkészítés és TOTÓ megoldása volt a feladat.
Kiállításunk az alsó tagozatos gyermekek munkáiból készült.
A zsűri előzetesen értékelte az alkotásokat. A zsűri tagjai: Somogyi Tiborné, Kimás Istvánné, és Kiss Katalin voltak.
A mesemondások után az eredményhirdetés, az oklevelek kiosztása következett. Az ajándékba adott könyvjelzőkért köszönet Bacskóné Nagy Gabriellának és a grafika tanszaknak.
A következő tanulók értek el helyezést:
1. osztály rajzai:
I.helyezett: Diós Eszter 1.a
II.helyezett: Tollas Tímea Enikő 1.a
III.helyezett: Kovács Dorottya 1.a
2. osztály értékelése:
I.helyezett: Dorogi Zsófia 2.b
II.helyezett: Besenyei Virág 2.b
III.helyezett: Beke Enikő 2.a
3. osztály eredményei:
I. helyezett: Nagy Vanessza 3.a
II. helyzett: Pásti Nóra, Tóth Noémi 3.a
III.helyezett: Nagy Kitti, Csiha Kinga 3.a
4. osztályban több kategóriát indítottunk a beérkezett anyagok sokszínűsége miatt.
Plakátkészítés értékelése:
I.helyezett: Grecskó Hajnalka 4.a
II.helyezett: Pálfi Lajos 4.a
III.helyezett: Nagy Regina 4.b
Illusztráció zsűrizése:
I.helyezett: Fehér Kincső 4.b
II.helyezett: Gyöngyösi Nikolett 4.b
III.helyezett: Almási Ágnes 4.b
TOTÓ kiértékelése
( A hibátlan, 13+1 találatos feladatlapok kaptak oklevelet. )
I. helyezett: Rácz István Péter 4.a, Nagy Regina 4.b
A kiállítás megnyitója után 2 mesét hallgattunk még meg Erdős Éva és Tóthné Bene Judit előadásában.
Délután a pedagógusok irányításával, csoportonként 6 – 6 gyermek ismerkedett meg a népmesék világába invitáló Világgá megyek…című társasjátékkal. A játékot egészen a tanév végéig minden napközis csoport rendelkezésére bocsátjuk, hogy minél több alkalommal költözhessenek be a népmesék hősei a tantermek falai közé.
Kisgömböc meseelőadás
Január 13-án a TÁMOP 3.2.4-08/1 „Tudásdepó-expressz” olvasásnépszerűsítő programsorozatának első előadásával a legkisebbeknek szerettünk volna kedveskedni a Benedek Elek méltán népszerű Kisgömböc című meséjével, melyet a Kincses színház tolmácsolt.
A mese mindenkit elvarázsol és megbabonáz. Fejleszti a fantáziát, a képzelőerő pedig szárnyra kél: olyan birodalomba repülhetnek vele gyermekeink, melyben a jók és a gonoszak harcát követhetik figyelemmel, a szereplőket felruházhatják kedves és ellenszenves tulajdonságokkal, színezhetik, alakíthatják a történetet, mindezzel egy időben pedig felismerik az események közti összefüggéseket, megtanulják értelmezni a történteket.
A felnövekvő gyermeknek pedig éppen erre van szüksége. Arra, hogy átlássa a nagyon egyszerű emberi kapcsolatokat, szimpatizáljon a hősökkel és felismerje a rosszakarókat. A mesét hallgatva vagy olvasva átélheti a szereplőkkel történt veszélyt és örömöt, megmászhatja a Csillaghegyet, átúszhatja az Óperenciás tengert is akár. A bonyodalmakkal teli cselekmény során maga is a történet részévé válik, együtt nevet a manókkal és együtt sír az eltévedt mókusokkal, miközben tudja, hogy a mese végén minden jóra fordul, a bátor elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig meglakol.
A mese tehát erkölcsi tanulságként is szolgál: a csemeték így tanulhatnak meg később kiállni gyengébb társaikért és így harcolhatják ki saját jogaikat is egy-egy konfliktus során.
A mesék szórakoztatnak és nevelnek is egyben: az életről tanítanak és érzelmi kapaszkodót nyújtanak, ugyanakkor segítik az énkép alakulását is.
Öröm volt nézni, ahogy a gyerekek versengtek egy-egy szerepért, milyen vidáman és önfeledten szórakoztak. Az egészen apróktól az óvodás korosztályig rendkívüli volt az érdeklődés.
Berecz András előadása
A TÁMOP 3.2.4.-08/1 „Tudásdepó-expressz” programsorozat keretein belül igazi családi estének ígérkezett Berecz András mesemondó, népdalénekes, néprajzkutató, előadóművész és tréfamester estje. A mese ma is élő, a világon mindenütt népszerű műfaj, és fontos szerepet foglal el nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek életében is. Berecz András álomszövő, amit éjszaka álmodik, nappal mesévé hímezi. Úgy peregnek nyelve alatt az ízes szavak, mint nagyanyja keze alatt a rokka. A mesemondás örömét kunhegyesi édesanyjától kapta, aki nem merte leengedni gyermekét a pesti utcákra, ám meséivel, dalaival odabilincselte fiát a konyhaszékhez. Ezeket a meséket fonta tovább négy gyermekének esti mesévé, majd felnőtteknek ízesítve szétterítette a Kárpát-medencében. Meséit Erdélyben, Moldvában, Felvidéken, Somogyban, Nagykunságban, Nyírségben gyűjtötte.
A népmesék sok-sok évtizeden, évszázadon át alakultak, csiszolódtak, emberek százai, ezrei formálták a történetet, a mondanivalót, és találtak vigaszt bennük. Ahogy a mesék átszűrődtek ezeknek az embereknek az élettapasztalatán, átalakultak, és mára olyan egyetemes életbölcsességet hordoznak, melyek az általános emberi problémákról beszélnek, és melynek mindenki számára van valamilyen személyes, rejtett jelentése. A mese nem akar tanítani, és éppen ezért könnyen hozzáférkőzik lelkünkhöz. Példát mutat, megmutatja, hogy a problémákat hogyan lehet megoldani, hogyan kell viselkedni adott helyzetekben, hogyan kell alkalmazkodni másokhoz.
25 év alatt összegyűjtött anyagba kapott betekintést a közel 250 résztvevő a Mikepércsi Művelődési Házban. A péntek esti rendezvényen felhőtlenül szórakozott „kicsi és nagy” Berecz András immár Kossuth-díjas mesemondó előadásán.
Kis emberek nagy emberek nyomában
TÁMOP 3.2.4-08/1 „Tudásdepó-expressz” pályázat programsorozatának záró rendezvényeként „Kis emberek nagy emberek nyomában” címmel irodalmi sétára hívtuk a gyerekeket Debrecenbe. A „rendhagyó irodalomórával” célunk volt az együttgondolkodás, az önálló felfedezés fejlesztése, hiszen közvetlen tapasztalás során jobban „megragadnak” a látottak. Az általános iskolás korosztály mindenre fogékony, a látottakat izgalmas felfedezésként éli meg. Érdemes ebben a korban izgalmas környezetben megismertetni a gyerekekkel az irodalmat, ha pedig így megszeretik azt, a pozitív hatás hosszabb távra meghatározhatja érdeklődésüket.
Első emlékhely a vasútállomás falán lévő emléktábla, amely tanúsítja, hogy ott állt Petőfi Sándor lakóháza, amikor 1843-44 telén Debrecenben volt színész. Felkerestük Petőfi szobrát, majd Fazekas Mihály lakóházának emléktábláját tekintettük meg, a domborművet Tóth Árpád apja készítette. A Batthyány utca elején a régi debreceni színház emléktábláját láthattuk, ahol Petőfi és Arany János színészéveit töltötte, majd megnéztük az utca közepén lévő házat, amelyben Petőfi második debreceni tartózkodása idején lakott, s ahol fia is született.
A Piac utcai Szabó Lőrinc szobor megtekintése után a Református kollégium falán lévő irodalmi személyeket is ábrázoló domborművek következtek, majd a Csokonai és Kölcsey szobor.
A Nagytemplomban tettünk történelmi kitérőt, ahol megnéztük a Bibliai makettek és szentföldi festmények című kiállítást.
A következő állomásunkon Csokonai emlékhelyek következtek: születési helye a Darabos utcán, és sírhelye a Dorottya utcán.
Meglátogattuk a Nagyerdei szoborparkot is, ahol Krúdy Gyula, Wass Albert, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Ady Endre, Gulyás Pál, Arany János és Oláh Gábor alakja, portréja várt bennünket. Végezetül a köztemetőben Fazekas Mihály sírjánál róttuk le kegyeletünket.
A rendhagyó irodalomóra vidám hangulatban telt, a résztvevő gyerekek jól szórakoztak, játékosan tanultak. A kirándulás során látottak közelebb hozták irodalmunk „nagyjait”, a látottakat tanulmányaik során is hasznosíthatják.
Kóka Rozália előadása
A TÁMOP 3.2.4.-08/1 „Tudásdepó expressz” programsorozat keretein belül január 14-én Kóka Rozália énekes-mesemondót láthattuk vendégül.
A magyar népmesék varázslatos világában otthonosan mozgó, és értékeket továbbadni képes egyéniség Kóka Rozália évtizedek óta lenyűgözi meséivel a gyermekeket, maradandó élményt ad a felnőtteknek legkülönbözőbb helyszínen, közösségekben. Bejárta az egész „magyar glóbuszt”, a mai határokon belüli települések százait, Felvidéket, Erdélyt, Bácska-Bánát és Vajdaság nehéz sorsú magyar falvait, eljutott a Kanadába szakadt, tengeren túl élő bukovinai magyarokhoz. Lelki táplálékot vitt óvodákba, iskolákba, gyógyulásra vágyóknak az elmegyógyintézetbe, kultúrát éhezőknek a művelődési házakba.
Előadásával lenyűgözte a köréje sereglőket amikor mesélni, énekelni kezdett. Érdeklődéssel hallgattuk a csángó magyarok életéről szóló beszámolót „Móduvának nagy a széje” címmel.