[Magazin - Mikepércs Önkormányzat

Főoldal
Keresés a weboldalban:

Képgaléria


Március 15-i megemlékezés Vitányi István József országgyűlési képviselő úrral

2014. márc. 17.

Tisztelt honfitársaim!


Március 15-e immár 166 éve a magyar szabadság napja, egyik legragyogóbb nemzeti ünnepünk. Ilyenkor kokárdát tűzünk, összegyűlünk és közösen emlékezünk a nagy napra, a nagy tettekre, a dicsőségre és az áldozatokra. Ilyenkor szerte a nagyvilágban egymáshoz igazodik a magyar szívdobbanás. 

 

Ilyenkor felidézzük azt az erőt és hitet, ami Kossuth Lajost, Bem Józsefet, Klapka Györgyöt, a lánglelkű Petőfi Sándort és a többi nagyszerű hazafit képessé tette a rendkívüli helyzetben a rendkívüli feladatok vállalására. Felidézzük a nagy elődök példáját, hogy mi magunk is erőt és hitet merítsünk belőlük. 

 

166 év telt el azóta, hogy történelmünk egyik legfelemelőbb pillanatát élte át a pesti ifjúság idealizmusa, mely győzedelmeskedett a mindig lehúzó kishitűséggel szemben. 

 

Március idusán forradalom volt, de nem egyetlen nap alatt történt minden. 1848 forradalmárai a mai Szlovákia, Ausztria és Magyarország fővárosaiban együtt hoztak létre valami nagyszerűt, ami nemcsak hazánknak, de a Kárpát-medence többi népének is megváltoztatta a történelmét. Magyarországon Szent István királyunk óta a legmélyebben. Az áprilisi törvények lerakták a polgári átalakulás alapjait, Magyarország búcsút intett a feudális viszonyoknak, amely milliók életét nyomorította meg. A lakosság háromnegyede vált tulajdonossá az úrbéri viszonyok megszüntetése által. Az ég felragyogott a magyarok számára, mert olyan erős volt az akarat és az összefogás. 

 

Ez a történelmi üzenete 1848-nak: az összefogás szükségessége a megfelelő pillanatban. Fogjunk össze, ha itt az idő. Van úgy, hogy az utcára hí' a haza forradalmat vívni. Van úgy, hogy a csatamezőre hív a szabadságot megvédeni. Máskor a gátakhoz hív a biztonságunkról gondoskodni. Vagy az urnákhoz a jövőnkről gondoskodni. 

 

1848 olyan évjárat volt a Kárpát-medencében, amely magában hordozta a „Most vagy soha” szellemét. Petőfi megértette ezt és meg is írta: itt az idő, talpra, magyar! És a magyar talpra állt. 

 

Március 13-án Bécsben győzött a forradalom, aminek a híre másnap délben érkezett meg Pozsonyba, Pestre pedig csak este.

 

Tisztelt honfitársaim! 

 

Vannak olyan napok az életünkben, amelyeket soha nem felejtünk el. Az ilyen napok filmkockáit időnként felidézzük hangos szóval vagy csak magunkban, emlékezetünkben. Ezek többnyire olyan családi eseményhez kötődnek, amelyekhez nagy jelentőséggel bírnak. Esküvőnk napja, gyermekünk születése, valamelyik szerettünk elvesztése. Ezeket az emlékeket magunkkal hordozzuk, míg élünk. 

 

Egy nép életének is megvannak a kitörölhetetlen napjai, amelyet a nemzeti emlékezet nem fog soha elfelejteni. 1848. március 15-én ilyen felejthetetlen dolgok történtek. 

 

15-én reggel – ugyanakkor, amikor Petőfi, Vasvári és a többiek a Pilvaxból elindultak az orvosi kar épülete felé –, az országgyűlés százas küldöttsége is elindult Bécsbe, hogy a magyar törvényhozás akaratát, az átalakulás programját elfogadtassa a királlyal. 

 

Feljegyezték, hogy ezen a reggelen Pozsonyban is esett az eső - akárcsak Pesten -, sötét fellegek borították az eget. A küldöttség tagjai azonban a hajóról feltekintve megpillantották a hatalmas felhőtakaró szélét és a fölragyogó szivárványt. Ezt szerencsés szimbólumnak tartották, égi jelnek, amely a magyar ügy sikerének reményét sugározta a magasból.

 

Maga a pesti forradalom azonban még kevés lett volna az országos átalakulás keresztülvitelére. Az eredmények rendszerré formálásához, törvényekbe foglalásához a Kossuth Felirati javaslatával Bécsbe utazó országgyűlési küldöttség sikerére volt szükség. A Lajosoknak (Kossuth Lajosnak és Batthyány Lajosnak ), és más követeknek felbecsülhetetlen érdeme volt abban, hogy az országgyűlés mindkét háza ezeket a törvényjavaslatokat elfogadta. 

A király a bécsi és a pesti forradalom miatti szorult helyzetében szentesítette a magyar nép akaratát. Személyesen jelent meg a pozsonyi országgyűlésen 1848. április 11-én és aláírta a 31 új törvényt. Ezzel olyan állam jött létre, amely rendelkezett az önállóság legfontosabb kellékeivel: Magyar Nemzeti Bank, népképviselet, közös teherviselés. Ezek ma már mind természetesek számunkra, de akkor felbecsülhetetlen vívmányai voltak a forradalomnak. Köszönet érte. 

 

Kedves barátaim! 

 

A szabadságot azonban sosem adják ingyen. A király együttműködése népünkkel csak kényszerből történt. Látszólag engedett, de az első adandó alkalmat felhasználta, hogy mindezt visszavonja. Ellenünk uszította a nemzetiségieket, fegyverrel küldte ránk a horvát hadsereget Jelasics vezetésével. A jogaiért, a szabadságáért, nemzetéért küzdő új magyar hadsereg azonban kiűzte Jellasicsékat. A második fegyveres támadást, Windischgraetz-éket, a dicsőséges tavaszi hadjáratban győztük le.

 

A harmadik támadásuk az orosz cár segítségével történt, és ekkor a túlerő eltiporta a szabadság katonáit. Kegyetlen megtorlás következett, sokezer áldozattal járó. Tömegsírok, aradi vértanúk, fegyverletétel, majd kiegyezés. Megrengett a Föld alattunk és átrendezte a történelmünket. És mindez egy márciusi napon kezdődött, amit azóta minden márciusban megidézünk. Több mint másfél évszázad telt el azóta. Túléltünk két világégést, egy igazságtalan békediktátumot, és egy pártállami diktatúrát. Eltávozott a hazából több millió magyar, több millió pedig mostohahazát kapott szülőföldje földjén. De itt vagyunk, készen arra, hogy újra és újra felépítsük a hazánkat, újra és újra összefogjunk. Itt vagyunk 1100 éve Európa szívében, gazdag színfoltjaként a vén kontinensnek. A magyar szabadság eszménye bennünk van kitéphetetlenül. Itt él a szívünkben, a lelkünkben, nemzeti önazonosságunk szerves része lett. Jól megtanultuk a leckét: ha nem mi irányítjuk az életünket, más fogja. Nem engedhetünk a negyvennyolcból! 

 

Tisztelt honfitársaim!

 

Mindig akadtak és akadnak olyanok, akik megmondanák, mi fontos a magyarságnak. Az idegen érdekek és elnyomás előbb-utóbb elbukott, mert nemzetünk erős elszántsággal felül tudott emelkedni rajta. Ezért tudott a magyar nép újra és újra talpra állni, folyton folyvást újra kezdeni. 

 

A szabadságunk az egyik legféltettebb kincsünk. Akár az egészségünk: akkor kezdjük el igazán értékelni, amikor veszélyben érezzük. Magyarországnak több fronton ma is meg kell küzdenie a szabadságáért, a saját dolgainkba való beleszólás jogáért. Az értékeinkért. Azért, hogy ne süssenek rá a magukat kiváltságosnak gondolók bélyeget azért, mert olyan alaptörvényt fogad el, amelyben az áll: Isten, áldd meg a magyart!

 

Hogy ne ítéljék el azért, mert kifejezésre juttatja nemzeti önazonosságát. Azért, hogy elnyomja azoknak a hangja, akik az ország talpra állásáért és boldogulásáért küzdenek, azokéit, akik határainkon innen és túl próbálják lejáratni hazánkat. 

 

Akkor vagyunk hűek '48 szelleméhez, ha mi is meghalljuk a hívó szót, szembenézünk a mostani kihívásokkal, ha tudjuk, hogy mikor van itt az idő. Ha megcselekedjük azt, amit megkövetel a haza. 

 

Kedves jelenlévők! 

 

A családunk mindannyiunk számára fontos, a legfontosabb. Mindent megteszünk érte, ami tőlünk telik. A nemzet a mi nagy családunk. Tartozunk neki az odaadásunkkal, a tettrekészségünkkel. Cserébe megajándékozott minket egy csodálatos kultúrával és nyelvvel, az összetartozás élményével. A nemzet a mi nagy családunk. Forradalmáraink vérüket adták a nemzetért.

 

Süvegemen nemzeti szín rózsa, 

Ajakimon kedves babám csókja. 

Ne sírj babám! Nem megyek világra, 

Nemzetemnek vagyok katonája. 

 

Ezzel a nótával masíroztak a magyar honvédek, amikor hívta őket a haza. Nem volt akkor büszkébb vallomás egy fiatalember szájából, mint hogy nemzetének katonája. Ahogy 1848-ban, úgy most is össze kell kovácsolni, építeni kell a nemzetet. A haza mindig hív, mert szüksége van hű katonáira, mint ahogy nekünk is szükségünk van rá.

 

Csupán remélni egy jobb jövő eljöttét, soha nem elég. Tettekre, szívós munkára van szükség jogainkért, megélhetésünkért, népünkért. Új országot kezdtünk építeni nyolc év romjain. Az újjáépítésben nem a bankokat, a nemzetközi üzleti érdekeket és elvárásokat vettük figyelembe, hanem a családok érdekeit, a lehetőségeink bővítését, a mindennapi költségeink lefaragását. Ahhoz, hogy elégedettek és függetlenek legyünk, stabil gazdasági alapokat kellett létrehoznunk, igazságos adórendszert, munkahelyeket, egzisztenciális biztonságot kellett teremtenünk. És a java még hátravan. Félúton nem állhatunk meg, mert akkor minden hiábavaló volt.


Ennek az országnak, amit az Isten nekünk hazánkul rendelt, nem csak passzív polgárai vagyunk, hanem felelős alkotóelemei. Alakítói közös életünknek. És ha hí a haza, akkor mindannyiunknak ott a helyünk. Március 15-én is ott volt, október 23-án is. És ott lesz április 6-án is.


Talpra, magyar!


Vitányi István József 

országgyűlési képviselő

 

 

 

Hírek   |   Település   |   Önkormányzat   |   Letöltések   |   Képgaléria   |   Vendégkönyv
Minden jog fenntartva! 2009 Mikepércs Önkormányzata