2011. szept. 12.
Róza néni 1911. szeptember 4-én
született Mikepércsen. Megérte a századik születésnapját!
Aggkor-szépkor-ritkakor. Különösen
ritka, hogy ilyen derűsen, mozgékonyan éli meg valaki a nevezetes
napot.
3 lánya,4 unokája, 7 dédunokája,2
ükunokája, 6 elhunyt testvérének a gyerekei, unokái és a
szomszédok ünnepelték. Ritka felemelő látvány volt, ahogyan
kezükben 1-1 szál rózsával felsorakoztak az idős asszony
köszöntésére. Róza néni gyerekesen őszinte örömmel fogadott
minden jókívánságot, mindenkit megismert, s mindenkihez volt 1-2
kedves szava.
A község lakossága, a Mikepércsi
Önkormányzat nevében Timár Zoltán polgármester köszöntötte.
A hatalmas ajándékkosár mellet átnyújtotta az erre az alkalomra
készült díszes emléklapot, s egyúttal ő adta át a magyar
köztársaság emléklapját is.
Aztán Kuthy Tibor , nyugalmazott
református lelkész olvasott fel neki két verset, amire válaszként
Róza néni énekelt néhány sort kedves zsoltárjából.
Végül az Őszidő nyugdíjas klub
énekesei köszöntötték egy dalcsokorral.
A megvendégelés ideje alatt
beszélgettünk az életéről. Elmondta, hogy a gyermekkora nagy ám
tisztes szegénységben telt. Heten voltak testvérek, ő volt a
legöregebb. Nem volt olyan vasárnap, hogy az egész család ne ment
volna a templomba. A fiúkat az édesapjuk, a lányokat az édesanyjuk
gardírozta. Miután férjhez ment, nagy-nagy szorgalommal kezdték
építeni közös életüket. Gazdálkodó földművesként uborkát,
paradicsomot termeltek, amit aztán Róza néni a debreceni vagy a
szoboszlói piacon adott el. Bevetettek minden taktikát, hogy el
tudják adni a portékát. Az uborkát szépen sorba rakták a nagy
vesszőkosárba, s Róza néni vevőcsalogatónak a sorok közét
virággal díszítette. A piacolás mellett komoly pénzforrást
jelentett, hogy Hodos mama varrt a környékbeli családoknak. A
varrógépet még az édesanyjától kapta/amit még most is őriz
egy családtag/. Amikor elkészült egy ruhadarab, szaladt vele a
megrendelőhöz, s örömmel vitte haza az érte kapott forintokat.
Mindig spóros, gyűjtögető ember volt. Az építkezés sem úgy
ment, mint napjainkban, hogy felvesszük a hitelt, aztán majd
valamikor visszafizetjük, hanem amikor összegyűlt egy
ablakra,ajtóra való, azt megvették, s amikor már minden megvolt,
jöhetett a kőműves. Arra mindig szakított időt, hogy szép,
virágos legyen a ház eleje. Aki kért, annak adott a különleges
virágjaiból.
Ma is fontos számára a faluval, a
szomszédokkal való kapcsolata. Ragaszkodik ahhoz a régi falusi
szokáshoz, hogy estefelé kiülnek a kapu elé beszélgetni,
nézelődni. Másik több évtizedes szokása az újságolvasás,
ahogy ő mondja, szeret politizálni.
Közben behozzák az emeletes szülinapi
tortát. Miközben elfújja a gyertyát, akaratlanul is kimondja
hangosan, amit kíván:”Még egy év.”
Kívánjuk, hogy jó egészségben élje
meg az elkövetkező évet, az éveket.