[Magazin - Mikepércs Önkormányzat

Főoldal
Keresés a weboldalban:

Képgaléria


Itt vagyok!

2011. szept. 12.

Ez volt a beköszönő mondata Hodos Lajosné, Lovász Róza néninek, amikor belépett az étkezdébe és meglátta a 60-70 fős ünneplő rokonságot. Összecsapta a kezét, s csak azt ismételgette meghatottan:”köszönöm, köszönöm”.



Róza néni 1911. szeptember 4-én született Mikepércsen. Megérte a századik születésnapját!

Aggkor-szépkor-ritkakor. Különösen ritka, hogy ilyen derűsen, mozgékonyan éli meg valaki a nevezetes napot.

3 lánya,4 unokája, 7 dédunokája,2 ükunokája, 6 elhunyt testvérének a gyerekei, unokái és a szomszédok ünnepelték. Ritka felemelő látvány volt, ahogyan kezükben 1-1 szál rózsával felsorakoztak az idős asszony köszöntésére. Róza néni gyerekesen őszinte örömmel fogadott minden jókívánságot, mindenkit megismert, s mindenkihez volt 1-2 kedves szava.




A község lakossága, a Mikepércsi Önkormányzat nevében Timár Zoltán polgármester köszöntötte. A hatalmas ajándékkosár mellet átnyújtotta az erre az alkalomra készült díszes emléklapot, s egyúttal ő adta át a magyar köztársaság emléklapját is.

Aztán Kuthy Tibor , nyugalmazott református lelkész olvasott fel neki két verset, amire válaszként Róza néni énekelt néhány sort kedves zsoltárjából.

Végül az Őszidő nyugdíjas klub énekesei köszöntötték egy dalcsokorral.

A megvendégelés ideje alatt beszélgettünk az életéről. Elmondta, hogy a gyermekkora nagy ám tisztes szegénységben telt. Heten voltak testvérek, ő volt a legöregebb. Nem volt olyan vasárnap, hogy az egész család ne ment volna a templomba. A fiúkat az édesapjuk, a lányokat az édesanyjuk gardírozta. Miután férjhez ment, nagy-nagy szorgalommal kezdték építeni közös életüket. Gazdálkodó földművesként uborkát, paradicsomot termeltek, amit aztán Róza néni a debreceni vagy a szoboszlói piacon adott el. Bevetettek minden taktikát, hogy el tudják adni a portékát. Az uborkát szépen sorba rakták a nagy vesszőkosárba, s Róza néni vevőcsalogatónak a sorok közét virággal díszítette. A piacolás mellett komoly pénzforrást jelentett, hogy Hodos mama varrt a környékbeli családoknak. A varrógépet még az édesanyjától kapta/amit még most is őriz egy családtag/. Amikor elkészült egy ruhadarab, szaladt vele a megrendelőhöz, s örömmel vitte haza az érte kapott forintokat. Mindig spóros, gyűjtögető ember volt. Az építkezés sem úgy ment, mint napjainkban, hogy felvesszük a hitelt, aztán majd valamikor visszafizetjük, hanem amikor összegyűlt egy ablakra,ajtóra való, azt megvették, s amikor már minden megvolt, jöhetett a kőműves. Arra mindig szakított időt, hogy szép, virágos legyen a ház eleje. Aki kért, annak adott a különleges virágjaiból.

Ma is fontos számára a faluval, a szomszédokkal való kapcsolata. Ragaszkodik ahhoz a régi falusi szokáshoz, hogy estefelé kiülnek a kapu elé beszélgetni, nézelődni. Másik több évtizedes szokása az újságolvasás, ahogy ő mondja, szeret politizálni.

Közben behozzák az emeletes szülinapi tortát. Miközben elfújja a gyertyát, akaratlanul is kimondja hangosan, amit kíván:”Még egy év.”

Kívánjuk, hogy jó egészségben élje meg az elkövetkező évet, az éveket.

Hírek   |   Település   |   Önkormányzat   |   Letöltések   |   Képgaléria   |   Vendégkönyv
Minden jog fenntartva! 2009 Mikepércs Önkormányzata