2011. jan. 25.
Önéletrajzi összefoglalójában így vall önmagáról:
-"1957-ben Budapesten születtem. Az első dalokat
édesanyámtól tanultam, aki a híres kunhegyesi táncos, tréfafa és nótafa, Tanka
Gábor lányaként sok ilyet tudott. Erdélyben, Moldvában, Felvidéken, Somogyban,
Nagykunságban, Nyírségben... dalokat, meséket, tréfákat gyűjtögetek. Életem
különféle vargabetűi, hajtűkanyarszerű fordulatai után, melyek során rakodó
segédmunkás, erdőművelő, útkarbantartó is voltam, hajszolt embertársaim örömét
keresgélő énekes, mesemondó lettem. Óvodásoktól nyugdíjasokig, nevelőintézettől
parókiáig mindenféle rendű és rangú ember "használ"- hazám az
elszakadt részekkel, és a diaspóra is. Kedves dalaim és meséim a honát kereső
és a nagyon szerelmes ember hallomásai, látomásai. Felnőttekhez szólnak inkább.
Sok lemezt, kazettát, CD-t, rádió- és televízió felvételeket készítettem
itthon, Európában, USA-ban és Kanadában is. Tanítottam magyar népzenét
Kalotaszentkirályon, Jobbágytelkén, Sopronban, a torontoi York egyetemen,
kanadai, amerikai táborokban. Mesét mondtam tolmácsok segítségével kanadai,
észt, francia, holland közönségnek is. Utóbb műfordítással is foglalkozom."
Berecz András a népzenét dallal, tánccal, mesével fonja kalácsba,
ostorba – ami az egyikben eltűnik, a másikból búvik elő, ami az egyiknek
teteje, a másiknak alja – lazán, de szorosra. Mert szép, ami
összeillik, és jó, ha az ember elfelejti, hogy ki s mi. De legjobb, ha
feledés közben, kalács belében, ostor sudarában mégis rátalál. Különben
mindegy, csak kacagjon.
A program a Társadalmi Megújulás Operatív Program
3.2.4-08/1 “Tudásdepó-expressz” programsorozaton
belül kerül lebonyolításra.