2011. aug. 23.
I.
Juhász Lajos és felesége 1961.
március 21-én kötött házasságot Mikepércsen. Egy lakodalomban ismerkedtek meg,
majd több mint egy évig udvarolt Lajos bácsi. Mindketten dolgoztak, Lajos bácsi
a Mikepércsi Növényvédő Állomáson, Juci néni pedig a helyi óvodában dajkaként,
s a nyugdíjazásukig itt is maradtak. Juci néni keze alól generációk kerültek
ki, sőt a pályakezdő óvónők is sokat köszönhettek neki, jó tanácsokkal
segítette munkájukat. A gyerek szeretete, a vele való törődés mindenekfelett
állt. Lajos bácsi szakmunkás vizsgát tett, s ennek egészen a közelmúltig
hasznát vette, hiszen sok családnál ő metszette a gyümölcsfákat, a szőlőt.
Lehet, hogy másképp alakult volna az élete, ha a csepeli autógyárban
maradhatott volna inasnak, de a szülők nem voltak hajlandók belépni a pártba,
így Lajos bácsinak haza kellet jönni. Munkaidejükön túl rengeteget
dolgoztak a kertjükben, a debreceni piacon keresték az árujukat, a gyönyörű
paradicsomot, uborkát, retket. Anyagi helyzetük egyre jobb lett, építkeztek, de
kalákában, baráti, családi segítséggel. A melléképületeket pedig ketten rakták
fel; volt rá példa, hogy rájuk esteledett, s villanyfénynél rakták fel az
aznapra betervezett falnagyságot.
Erejükhöz képest most is sokat
dolgoznak, a kertet nem hanyagolják el, s vannak törzsvásárlóik, akik házhoz
jönnek még ma is, a jó minőségű áruért.
Sajnos mostanra
mindkettőjük egészsége tönkrement, rendszeres orvosi kezelést igényel az
állapotuk.
Nagy öröm volt, amikor a
gyerekeik születtek, 1962-ben Judit, 1969-ben Lajos., Gyermekeik örökölték
szüleik szorgalmát, s ők is megbecsült emberek a munkahelyükön. Öregségükre
az öt unoka jelenti minden örömüket, bennük gyönyörködnek.
II.
Mike István és felesége,
Kenderesi Róza 1960. dec. 31-én kötött házasságot. Pista bácsi 7 évig udvarolt
a kiszemelt szomszédban lakó kislánynak. eleinte Rózsika néni úgy gondolta,
hogy mint szomszédfiú kíséri haza a klubdélutánokról, mígnem aztán Pista bácsi
színt vallott. Egész életük a kemény munkáról szólt. Rózsika nénit 14 évesen
elküldték dolgozni, nem számított, hogy még nem volt meg a nyolcadik osztályos
bizonyítványa. Fiatal házasokként 20 hold erdőt vállaltak megmunkálásra, azt
dolgozták 3 évig. Aztán lovas kocsival kezdtek fuvarozni, s 25 évig járták a
Mikepércs-Debrecen közötti utat. Amikor az autók egyre inkább átvették a lovas
fogatok helyét, ők is váltottak. Teheneket vettek, s elkezdtek nagyban
gazdálkodni. Mai napig ebből élnek. Kevés ember van Mikepércsen, aki nem ismeri
Rózsika néni finom túróját. Az igényeket figyelembe véve ma már vajat is
készít, s folyamatosan árulják a finom házi tejet, tojást, baromfit.
Két gyermekük született, István
1961-ben, Sándor 1970-ben, két unokájuk van. A legfontosabb az életükben a
család, a vasárnapi közös ebédek. Szinte sokként élték meg, amikor Pista bácsi
agyérgörcsöt kapott. Szerencsére megmentették az életét, s sikerült annyit
javítani az állapotán, hogy ma is tesz-vesz az udvaron. Ahogy Rózsika néni
fogalmazta: "Fontos, hogy köztünk van."
A hosszú házasság titkának azt
tartják, hogy tudták ráhagyni a másikra, nem vitatkoztak mindenen, és
szeretni kell egymást.
A neves évfordulót István fiáék
házánál ünnepelték meg. Meglepetés volt számukra, ahogy megszervezte a család,
még tiszteletes urat is odarendelték, aki annak rendje-módja szerint
megeskette őket.
III.
Dusa István és felesége 1960.
dec. 17-én kötött házasságot. Mindketten mikepércsiek, jól ismerték egymást,
együtt báloztak. Aztán ahogy kezdett komolyra fordulni a dolog, Pista bácsi a
korzón kísérgette Margit nénit. Akkor még a kövesúton négyesével-ötösével
sétáltak a fiatalok, hiszen autóforgalom nem volt, főleg nem vasárnap. A
házasságkötésük után 2-3 év múlva megvették ezt a portát, s 1972-ben belvizes
házként építették fel a házukat. Nagyon sok mindent saját erőből oldottak
meg, kalákában, ahogy akkoriban mindenki más is tette. Pista bácsi
géplakatosként dolgozott előbb a Mezőgazdasági Gépgyárban, majd a Tanácsi
Építőipari Vállalatnál. Mellette rengeteget fusizott, így Margit néninek
nem kellett munkahelyre járni, állatokat tartott, a kertet művelte, s nevelte a
gyermekeiket. 1962-ben született István, Edit 1967-ben, Ibolya 1977-ben.
A legnagyobb öröm a gyerekek és
az unokák születése volt az életükben, ma már 5 unokájuk van. Az elmúlt ötven
évet úgy értékelte Pista bácsi:" Nincs kanál és tányér csörrenés
nélkül, de dolgoztunk egész életünkben."
A nyugdíjas éveik is munkával
telnek, Margit néni főz, a kertben tesz-vesz, Pista bácsi, mint ezermester,
mindent megcsinál a ház körül. Legutóbb korongozót csinált az unokájának.
Így érzik jól magukat, van
értelme az életüknek.
IV.
Deczki János és felesége
1960.dec. 3-án kötött házasságot Mikepércsen.
Hajdúbagoson ismerkedtek meg egy
tornavizsgán, de akkor még nem lehetett udvarolni, hiszen Irma néni épp csak 14
éves volt. Majd 3 év múlva engedték meg a szülők, hogy fogadja az udvarlást, s
rövidesen összeházasodtak. Nappali lakodalom volt Bagoson, éjszakai pedig
Mikepércsen. Itt telepedtek le, egy évig az Oláh nagymamánál laktak, majd
megvették ezt a portát, s 1972-ben kezdték el az építkezést. Nem vettek fel
hitelt, inkább előre beszereztek ajtót, ablakot, meszet leoltották. Ekkor már
mindketten a helyi tsz-ben, a kertészetben dolgoztak, innen is mentek
nyugdíjba.
Az anyagi gyarapodás mögött
sok-sok munka állt, tulajdonképpen három munkahelyük volt: a tsz, a háztáji
gazdaság, az állatállomány. Mára már csak baromfi van a háznál, azzal nincs sok
munka. A 30 hektár földjüket is kiadták bérletbe, mert János bácsi kapott egy
agyérgörcsöt, s azóta nem bír dolgozni.
Egy lányuk született, Irma. ma
már az életükben az igazi örömöt a 3 unoka és a két dédunoka jelenti.
A házassági évfordulót
meglepetés-ünnepségen családi körben ülték meg.
Valamennyiüknek szívből gratulálunk, jó egészséget és sok boldogságot kívánunk!